AbstracTalks

Szó nélkül

Gimesi Dóra író, dramaturg / Rofusz Kinga illusztrátor, látványtervező

A nemzetközi bábszínházi közegben kiemelkedően népszerűek a szöveg nélküli előadások. Képpel, mozdulattal, zenével mesélni teljesen természetes óvodásoknak épp úgy, mint iskolás vagy kamasz nézőknek. A magyarországi bábszínházak repertoárján mégis kifejezetten kevés szöveg nélküli előadással találkozunk. Mi lehet ennek az oka? Miért tűnik bátorságnak egy szöveg nélküli előadás létrehozása egy olyan műfajban, amely alapvetően a képre és a mozdulatra épül? Miért tekintjük ezeket inkább fesztivál-, mint repertoár-előadásnak? Hogyan reagál egy ilyen produkcióra a bérletes közönség, a szülő, a pedagógus? Egyáltalán: mitől lesz jó egy szöveg nélküli előadás? Milyen történetszövési, dramaturgiai szempontok merülnek fel, ha nem szavakkal mesélünk?

Hasonló a helyzet a magyar könyvkiadásban is. A szöveg nélküli képkönyv, a silent book külföldön elképesztően népszerű műfaj, de itthon a kiadók kockázatos vállalkozásnak tartják. Pedig egy szavak nélkül, kizárólag képekkel elmesélt történet éppúgy lehet mély, bonyolult, humoros vagy megrendítő, mint bármilyen irodalom. Hogyan hat, hogyan vált ki érzelmet, hogyan mesél a kép? Mit jelent a silent book dramaturgia? Mi az oka a magyar könyvpiac szövegfétisének? Erről is beszélgetünk Rofusz Kinga illusztrátorral, aki az Otthon című képkönyvével és a belőle készített animációs filmmel 2023-ban elnyerte a bolognai gyerekkönyvásár Crossmedia-díját.

Mit keresnek a robotok a színpadon?

Kocsis Eszter bábkészítő / Rab Árpád jövőkutató

A kortárs bábművészet alapvetően kísérletező műfaj. Igyekszik reflektálni a politikai és társadalmi jellegű változásokra, a saját – lényegileg innovatív – nyelvén fogalmazza meg az aktuális kérdéseket. A bábok a gépekkel is rokonok, így a bábművészet mindig is részt vett a változó történelemben és a technológia fejlődésében, elterjesztésében. Az elmúlt évtizedekben, és különösen az utóbbi években, megnőtt a technológiai elemek mennyisége a színházi előadásokban, egyre bonyolultabb színpadtechnikai megoldásokkal, komplex fény- és hangrendszerekkel találkozhatunk. Ezek mellett az animatronikus – elektromechanikus vezérléssel működtetett – bábok, sőt a robotok megjelenése is várhatóan egyre gyakoribbá válik a színházi előadásokban. Mit jelent a robotszínház, és hogyan jutottunk el idáig? Hogyan és miért építi be a kortárs bábművészet a technológiát, különösképpen a robotikát?

Az előadásban arra keresem a választ, hogy milyen művészi lehetőségek rejlenek ezen szerkezetek színpadi alkalmazásában, valamint miért lehet érdekes a robotikai ipar számára, ha a színházat, mint az ember-robot interakció egyik fontos terepét vizsgálja.

Kívül-belül

Kovács Domokos színházi alkotó-előadó / Milovits Júlia pilates oktató, bowen alkalmazó

Az egyetemi éveim után többször volt alkalmam együtt dolgozni a hollandiai Duda Paiva Company-vel. Duda Paiva az egyik legmeghatározóbb tanárom volt, az általa megismert bábtechnikából inspirálódva dolgozom a mai napig. Az a mód, ahogy a kortárstáncot vegyíti a bábszínházzal, ösztökélt arra, hogy elkezdjem kutatni, hogyan lehet az élő test és az élettelen tárgy találkoztatásával egy olyan szerves egységet létrehozni, ahol a mozdulatokban feloldódik a határ a két organizmus között, és egymás nélkül értelmezhetetlenné válnak.

Körülbelül másfél évvel ezelőtt egy előadás létrehozására benyújtott pályázatban ezt a gondolatiságot fejtettem ki bővebben. Milovits Júlia másnap mesélt nekem részletesebben a bowen technikáról, ami úgy teremt lehetőséget a gyógyulásra, hogy a test különböző pontjain, a kötőszöveteknek adott impulzusokkal segíti beindítani a test önregeneráló képességét. Ahogy test és psziché kapcsolatáról vagy a nyugati és keleti orvostudomány közti szemléletbeli különbségekről beszélt, szinte mintha konkrét mondatok idéződtek volna vissza az előző este beadott pályázatomból.

Azóta tervezzük, hogy egyszer bővebben átbeszéljük ezeknek a témáknak az egymásra csengését. Szóval úgy döntöttünk, ezt május 6-án megtesszük.

Fekete zaj

Kuthy Ágnes rendező, tanár / Novák Péter előadóművész, szövegíró, zeneszerző, rendező

A kortárs árnyszínházban a tradicionális, kultikus témájú lineáris és illusztratív történetek helyett absztrakt, belső állapotokat is kifejezni tudó vizuális művészeti forma született újjá. Néhány évtized óta az árnyjáték képviselői a megújuláson és az árnyjáték speciális kifejező formáján dolgoznak. Ennek eredményeképpen egy egyedi játékforma körvonalazódik, amelyet a dinamika és a mesterségbeli gazdagság jellemez. A kortárs árnyszínház szorosan összefonódik az ipari vívmányokkal, felfedezésekkel, minden időben érzékenyen reagált a változásokra. A kísérletező kedv, az alkalmazkodás az új eljárásokhoz, anyagokhoz, technikai találmányokhoz biztosította a folytonosságot, a folyamatos változást, fejlődést. Ezek az indító gondolatok vezetnek el ahhoz a vizsgálódáshoz, amelyben arra a kérdésre keresem a választ, hogy a kortárs árnyszínház mely részei azok, amelyek képviselni tudnak egyfajta eltérést a teljesen hagyományos tradicionális technikáktól.

A kihasított tér

Sarkadi Bence marionett-művész / Szigeti Balázs üzleti kommunikációs szakember

Amikor 2007-ben fél évig Thesszaloniki tengerparti korzóján kalapoztam marionett előadásommal, különösen eleinte gyakran éreztem, hogy reménytelen harcot vívok. Ha az ember estéről estére, idegen országban egy afrikai kacatos és egy kínai bóvliárus közé ékelődve talpalatnyi területén igyekszik színesíteni a turisták séta-élményét, hajlamos azt gondolni, a legnagyobb megbecsülés és elismerés, amire valaha számíthat, hogy a bábost időnként megtapsolják, a bóvliárust pedig szinte soha. Ha a nagyérdemű figyelméért folyó napi küzdelemben a bábos vetélytársa hol egy ládányi távirányítós műanyagbéka, hol egy halom csillámporral bevont faragott zsiráf, művész legyen a talpán, akinek nem sérül saját értékeibe vetett hite, amikor csúfosan alulmarad.

Az azóta eltelt másfél évtizedben 6 kontinensen több ezer órát töltöttem utcai játékkal, és fokozatosan tanultam meg, hogyan ’hasítja ki’ a profi utcaművész saját maga számára a színpad terét a környezetből. A kezdeti nehézségek, a későbbi sikerek és a mindig meglepő új tapasztalatok tükrében mondhatom, hogy az utcán és utcafesztiválokon többet tanultam a színházról, a nézőkről és az emberekről általában, mint bármilyen más színházi munkámból.

Ez a különleges tanulási folyamat indított el, hogy megpróbáljam összegyűjteni és értelmezni az utcaművészetről, utcázásról, kalapozásról szerzett ismereteimet és tapasztalataimat. Az előadásom célja tehát pár percben rávilágítani, mennyiben működik másként az utca és a színház, és milyen technikák állnak a művész rendelkezésére, hogy az utcát rövid időre színházzá varázsolja.

Nők a bábszínpadon

Szántó Viktória dramaturg / Keserü Katalin művészettörténész

20 nő 20 másodpercben. Előadásomban felvillantom a kortárs női bábművészek egy sajátos gyűjtését, ahol a nemzetközi és magyarországi alkotók egymás mellé sorakozva több variációban lépnek párbeszédbe egymással. A prezentációban szerepelni fognak színészek, bábszínészek, rendezők, tervezők és olyan alkotó emberek is, akik saját magukat a bábművészeti diszciplínán kívül helyezik el, ám munkásságuk mégis olvasható a bábok felől. Inspirációként az azonos című 2019-es Routledge kötet szolgált, de e prezentáció egy személyes és tágabb kontextust kínál. Így kerül azonos értelmezői hálóba Szőnyi Kató és Schaár Erzsébet, vagy Ilka Schönbein és Julie Taymor.

A program a 10. Színházi Olimpia keretén belül kerül megvalósításra.