Meczner János 1973-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán, Marton Endre osztályában. Pályáját a győri Kisfaludy Színház rendezőjeként kezdte, majd rövidesen, mint főrendező folytatta. A Népszínháznál eltöltött kilenc év után 1989-ben pályázattal nyerte el az Arany János Színház vezetői kinevezését, amit több évtizedes igazgatói periódus követett. Már az Arany János Színház esetében is feltűnt innovatív szervezői szemlélete, igazgatása a teátrum egy lendületes, igényes korszakát jelentette.

1994-ben prózai színházi alkotóként került a Budapest Bábszínház élére, amelyet 25 évig vezetett. Igazgatóként olyan evolúciós folyamatot indukált, mely kihatással volt a teljes magyar bábművészet fejlődésére. Nem a bábműfajból érkezett, ezért nyitottsága segítette abban, hogy rácsodálkozva a műfaj szépségére és lehetőségeire a missziójának érezze az intézmény megreformálását. Miután felismerte, hogy az új generáció kinevelése elengedhetetlen, neve összeforrt a magyarországi felsőfokú bábos képzéssel.

Először a Budapest Bábszínházban indította újra a Bábszínész Képző Stúdiót, majd 1995-ben az első egyetemi bábszínész osztály létrehozása volt missziója. 2000-ben vállalt először osztályfőnöki feladatot a Színház és Filmművészeti Egyetemen, az utolsó osztálya 2022-ben szerzett diplomát. Összesen 55 diák végzett az osztályaiban.

Meczner János, amellett, hogy kiterjedt pedagógiai munkát végzett, igazi kísérletező alkotóműhelyt hozott létre. Mindemellett kulcsfontosságú volt számára, hogy a Budapest Bábszínház kulturális értékeit, hagyományait ápolja. A legnagyobb sikerű, ma már muzeálisnak számító előadásokat megőrizte a társulat, és eredeti formájában játszotta az új generációknak. Ugyanakkor, széles horizontú alkotóként, nyitott gondolkodása, habitusa, képessé tette arra, hogy összekapcsolja a különböző színházi műfajokat.

1985-től az ASSITEJ (Association Internationale du Théâtre pour l’Enfance et pour la Jeunesse; Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége) Magyar Központjának ügyvezető titkára, majd 10 éven át elnöke volt. 1991-től a Színház a Gyermekekért és az Ifjúságért Alapítvány képviselője volt, ami az Arany János Színház fennmaradását, működését segítette. 1997–2009 között a Thália Színház művészeti vezetőjeként dolgozott.

2012-2022 között a Magyar Bábművészek Szövetségének elnökségi tagja volt. 

Jelenleg is tagja a Gábor Miklós-díjat 2000 óta odaítélő kuratóriumnak.

Munkásságát számos díjjal is elismerték: 1998-ban Jászai Mari-díjat kapott, 2004-ben Kis herceg-életműdíjat, 2005-ben Érdemes művész lett, 2008-ban elnyerte a Hevesi Sándor-díjat, 2010-ben ASSITEJ-életműdíjat, 2011-ben Budapestért díjat kapott. 2015-ben A Magyar Érdemrend tisztkeresztjével tüntették ki, 2020-ban pedig Pro Urbe Budapest díjat kapott.

Pedagógiai munkája felbecsülhetetlen, neki is köszönhető, hogy ma már – az 1995-ben általa megszervezett, 2000-től elindított bábszínész, majd 2008-tól bábrendező képzés – az egyik legsikeresebb szakká vált az egyetemen, tanítványai az ország meghatározó bábos alkotói lettek. Az általa vezetett társulatot folyamatosan tanulásra, fejlődésre bíztatta. Vezetői attitűdjét mindvégig mély humánum jellemezte; a színház tagjai, tanítványai a mai napig bármikor megkereshetik, segítséget kérhetnek tőle. 2020-ban a Budapest Bábszínház igazgatói székében tanítványa, Ellinger Edina követte, akit utolsó igazgatói periódusa alatt ő maga nevelt ki, hogy az intézmény előremutató és progresszív művészeti munkáját folytassa. Az új vezető munkáját igazgatói tanácsadóként segíti azóta.

Jelenleg is egyengeti az utunkat, figyeli fejlődésünket, ha megtorpanunk, tovább lendít, ha elbizonytalanodunk, mindig számíthatunk a tanácsára.

Nagyon sok boldog születésnapot Tanár Úr!