75 perc szünet nélkül
Ország Lili Stúdió
Ország Lili Stúdió
75 perc szünet nélkül
"Belökött a cellába és rám zárta az ajtót. Visszakerültem a legszűkebb helyre, aminél csak a test szűkebb, a testnél pedig a saját tudatunk, aminek falait senki nem tudja áttörni...Nincs kiút a tudat fogdájából.”
Jelenleg nincsenek előadások
"Belökött a cellába és rám zárta az ajtót. Visszakerültem a legszűkebb helyre, aminél csak a test szűkebb, a testnél pedig a saját tudatunk, aminek falait senki nem tudja áttörni...Nincs kiút a tudat fogdájából.”
Az Apa lánya felnőtteknek szóló előadás, melyet Irena Sendler élete inspirált. A lengyel ápolónő 2500 gyereket mentett ki a varsói gettóból: altatót adott be nekik és koporsókban csempészte át őket a fal másik oldalára. Emberek sorsáról kellett döntenie, arról, hogy meddig tetszhalottak, és mikor lesznek újra élők. Éppen úgy, ahogy a bábművészetben: ha mozgatunk egy figurát, aztán elengedjük, akkor úgy néz ki, mintha nem lenne benne élet. Amikor újra hozzáérünk, él, mozdul. Az már rajtunk áll, hogy mikor mozdítjuk meg újra, mikor adunk neki életet.
Hoffer Károly és Pallai Mara az előadást megelőzően közösen kutatta Irena Sendler életét. Az alapanyagból Háy János írt színdarabot, amely az általános emberi kiszolgáltatottságról szól a mindenkori háborús helyzetben, egy nő személyes történetén keresztül, akire hatnak a körülmények, de leginkább magával van elszámolnivalója. A darab nem Irena Sendler története, nincs nevesítve az előadásban. Élete ihletforrásként szolgál egy általánosabb történet kifejtésére, melynek főszereplője a börtönben töltött napjairól mesél és emlékképekben, bábok segítségével eleveníti fel az átélt eseményeket.
Író
Háy JánosDramaturg
Gimesi DóraZene
Presser GáborBáb- és díszlettervező
Hoffer KárolyRendező
Hoffer KárolyJátssza
Pallai Mara"Belökött a cellába és rám zárta az ajtót. Visszakerültem a legszűkebb helyre, aminél csak a test szűkebb, a testnél pedig a saját tudatunk, aminek falait senki nem tudja áttörni...Nincs kiút a tudat fogdájából.”
Az Apa lánya felnőtteknek szóló előadás, melyet Irena Sendler élete inspirált. A lengyel ápolónő 2500 gyereket mentett ki a varsói gettóból: altatót adott be nekik és koporsókban csempészte át őket a fal másik oldalára. Emberek sorsáról kellett döntenie, arról, hogy meddig tetszhalottak, és mikor lesznek újra élők. Éppen úgy, ahogy a bábművészetben: ha mozgatunk egy figurát, aztán elengedjük, akkor úgy néz ki, mintha nem lenne benne élet. Amikor újra hozzáérünk, él, mozdul. Az már rajtunk áll, hogy mikor mozdítjuk meg újra, mikor adunk neki életet.
Hoffer Károly és Pallai Mara az előadást megelőzően közösen kutatta Irena Sendler életét. Az alapanyagból Háy János írt színdarabot, amely az általános emberi kiszolgáltatottságról szól a mindenkori háborús helyzetben, egy nő személyes történetén keresztül, akire hatnak a körülmények, de leginkább magával van elszámolnivalója. A darab nem Irena Sendler története, nincs nevesítve az előadásban. Élete ihletforrásként szolgál egy általánosabb történet kifejtésére, melynek főszereplője a börtönben töltött napjairól mesél és emlékképekben, bábok segítségével eleveníti fel az átélt eseményeket.
Író
Háy JánosDramaturg
Gimesi DóraZene
Presser GáborBáb- és díszlettervező
Hoffer KárolyRendező
Hoffer KárolyJátssza
Pallai Mara