Zsákok

A történet főhőse John Motts, egy hétköznapi, kissé különös figura. John kutyáját Beth-nek hívják. Lány kutya, és szereti a kutyaeledelt. Szereti a csontokat és szereti megnyalogatni Johnt. John szereti simogatni Beth-et. Beth sosem simogatja John-t. John sosem nyalogatja Beth-et. A világ olyan, amilyen. Egy reggel Beth nyomtalanul eltűnik. John segítséget kérne, de nem bízik az emberekben: Beth a világ legjobb kutyája, bárki elvihette. Egyedül kell hát megtalálnia. John keresni kezdi: először a saját házában, majd az utcán és a városban kutat utána, de a nyomok végül egyre messzebbre, a sűrű, sötét erdőbevezetik – az ismerős világból egy teljesen ismeretlenbe. A nézők John-nal együtt mehetnek végig ezen az úton, amely során a fiú a gyász különböző fázisait is megéli, így a darab egyben beavatás is az élet egy fontos és megkerülhetetlen szegmensébe.  

Az előadás fekete színházi formában idézi meg az egyszerre bájos és baljós történetet, és arra tesz kísérletet, hogy a képregény képi dramaturgiájátalkalmazza a fénysíkok által leválasztott terekre.Vágásszerűen váltják egymást közeli és távoli képek, melyek varázslatosan elevenednek meg előttünk.