Kár, hogy anyádat nem hoztuk el...

A magyar népmesekincs legfontosabb meseszüzséit, legjellemzőbb fordulatait, már óvodáskorban megismeri minden kisgyerek. A formulameséktől és tréfás történetektől fokozatosan jutunk el a tündérmesék és novellamesék összetettebb világáig, ám sajnálatos módon a népmesekincs később kikopik a közoktatásból: középiskolásként, pláne felnőttként nem olvasunk már népmeséket. 

A napjainkban egyre népszerűbbé váló mesetudomány ugyanakkor már régóta tudja, hogy a népmese sohasem volt kizárólag gyerekműfaj: a mesemondó történetei a közösség minden tagjához szóltak. Szóltak mesék a házasság kihívásairól épp úgy, mint az öregedéstől vagy a haláltól való félelemről, és ezen mesék többsége bizony sohasem volt gyerekfülnek való. A pajzán mesék féktelen humorral, csavaros történetszövéssel beszélnek férfi és nő örök harcáról, a házasság és párkapcsolat örömeiről és nehézségeiről. E mesék a szórakoztatás mellett ugyanakkor mindig hordoznak valami mély népi bölcsességet is: megmutatják, hogy problémáinkkal nem vagyunk egyedül, tulajdonképpen segítenek élni.