A bábszínházban a színészek bábokkal játszanak el történeteket – ez a látszólag egyértelmű állítás a 21. századi bábművészetben már csak részben állja meg a helyét. A bábszínész az előadások nagy részében élő szereplőként is megjelenik, a bábbal eljátszott történet megmutatására pedig számtalan bábszínházi forma, bábtechnika létezik. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, milyen bábtípusokkal dolgozunk. A leírások mellett található ábrák az előadások színlapjain is megjelennek, jelezve, hogy az adott produkcióban milyen technikájú figurákkal találkozhat a néző.

Kesztyűsbáb:

Az alsó mozgatású bábjáték legelterjedtebb formája. A bábszínész a kezére húzza fel a figurát, így kelti életre. Ez a bábtípus rendkívül mozgékony játékra képes, báját pedig az adja, hogy arányai nem az ember, hanem az emberi kéz arányaihoz igazodnak. Általában paravános játék formájában láthatjuk viszont a bábszínházban.

Pálcás báb:

Szintén alsó mozgatású bábjáték. A bábszínész a paraván fölött három pálcával (két kéz- és egy fejpálca) mozgatja a figurát. Egészen finom mozgásokra alkalmas ez a bábtípus, köszönhetően annak, hogy a bábfejbe illesztett szerkezet (gapit) segítségével a fej nemcsak jobbra és balra fordítható, hanem előre és hátra is billenthető.

Marionett:

Felső mozgatású bábjáték. A bábszínész általában a színpad felett, egy hídon állva kelti életre figuráját. Ezt oly módon tudja megtenni, hogy egy fakeresztet tart a kezében, és az arra kötözött zsinórokkal mozgatja a bábját. A zsinórok száma a rendező és a színész bátorságán múlik. Egy további típusa ennek a technikának a vezetőpálcás marionett. Ebben az esetben a báb fejéből merev fémpálca vezet a kereszthez, így a test közvetlen módon mozgatható, a többi testrészt pedig zsinórok segítségével kontrollálja a bábszínész.

Bunraku:

A hátsó mozgatású bábjáték őse Japánban alakult ki. Az akár ember nagyságú és az emberi mozgást pontosan leképezni tudó bábokat ideális esetben három bábszínész irányítja a báb háta mögött állva. A főmozgató az egyik kezével a bábfigura fejét, a másik kezével annak jobb kezét mozgatja. Az egyik segédmozgató a báb bal kezét, a másik pedig a lábait irányítja. Napjainkban szintén bunrakunak nevezzük az asztali bábjátékot. Ezek pálcával vagy pálca nélkül, asztalon mozgatott, rendszerint kis méretű figurák.

Feketeszínház:

Ugyancsak hátsó mozgatású bábjáték, azzal a különbséggel, hogy it a bábszínészeket nem látjuk a bábok mögött. A sötét színpadon a színészek fekete ruhában mozognak, és botra szerelt figuráikat egy fénysíkba tartják, azt az illúziót keltve a nézőben, hogy a báb magától mozog.

Maszkos játék:

A bábjáték olyan formája, amikor a színész a testével játszik a színpadon, de arcát vagy egész fejét álarc/maszk takarja. Használjuk egész alakos változatát is, amikor nemcsak a színész feje, hanem az egész teste rejtve van. Ebben a színházi formában a mozgásművészet és a bábszínház elemei keverednek a bábszínész játékában.

Árnyjáték:

Ez a bábjátéknak az a formája, amikor a nézők csak a figurák árnyképeit látják a színpadon. A keménypapírból, falemezből, bőrből kivágott figurákat a bábszínész egy fényforrás és a kifeszített vászon között mozgatja. Létezik olyan verziója is, amikor a színészek a kezüket vagy testüket felhasználva képeznek árnyfigurákat. A határtalan lehetőségek játéka..

Tárgyjáték:

A bábjátéknak az a formája, amikor a bábszínész nem készített bábfigurákkal játszik, hanem hétköznapi tárgyakkal. Nincs olyan tárgy körülöttünk, amely ne válhatna egy tárgyjáték-előadás szereplőjévé. Talán mindenki emlékszik még erre a saját gyermekkorából.

Top

Login


Create an Account!
Forgot Password?

Create an Account!


Username
Want to Login?

Forgot Password?