Orvos-Kiss Noémi: Az új kutyám

(10 éves)

Egyik reggel alvás után
Apa kihúzta a kukát.
Az ajtót nyitva hagyta résre,
Ezt egy kóbor vizsla vette észre.
A kutya nem tudom, mire gondolt,
De hirtelen a kertben landolt.
Kimenni ő már nem akart.
Maga mögött hagyta az utcai bajt.
Bemondattuk a rádióba:
A gazdája jöhet érte nyomban.
Nem hallotta, vagy nem akarta –
Megmaradt nekünk a kis ebugatta.
Nem volt nekünk sok választék
Így lett hát a neve: Azték.
Suta farka, lógó füle,
Meggyűlt már a bajunk vele.
El mi őt már nem engedjük,
Mert már nagyon megszerettük.

Még több vers: